Novella (?) Avagy boldog új évet kívánok!

Figyelem! Ez a bejegyzés teljesen független a történettől!! És az fent van az első blogomon is!

Harry-vel épp a nappaliba tartunk ahol ott vannak a többiek is. Közös megegyezés alapján döntöttünk úgy, hogy nem megyünk el sehova, csupán itthon leszünk és szűk körünkben ünnepeljük meg az új évet. Az asztalon már a pezsgők türelmetlenül várják, hogy végre felbontsák őket, de még várniuk kell.
Lassan megyünk, s csatlakozunk a nevető társasághoz. Szűk körünkben van Liam, Niall, Louis, Zayn, Eleanor, Danielle, Perrie, Harry és persze én.
A házban csupán néhány gyertya és kis villanyok égnek, amik nem világítanak erősen így félig sötétségben van a helység, mi mégis látjuk egymást és jó a hangulat. A díszítés és a fények amiket mi lányok csináltunk a délelőtt folyamán, nagyon jól mutatnak. A pezsgők mellett vannak a sütemények, kólák, valamint a különböző trombiták, illetve konfetti szórók amit még Louis csempészet a kosárba.
-Srácok esik a hó! -szólalt fel El az ablaknál állva és kifelé nézve. Szinte egy emberként mentünk az ablakhoz és néztük ahogy a hó nagy pelyhekben esik. Liam és Louis valamit súgtak egymásnak majd elindultak az asztal felé. Liam próbálta egyszerre megfogni a pezsgőt illetve a poharakat de kevés sikerrel, ezért segítségére siettem, ahogy a többiek is. Egy kis ügyetlenkedés után már kint az udvaron volt az asztal rajta azokkal amik bent a házban is rajta voltak, csupán a hópelyhek díszítették még jobban. Hiába eset a hó mi nem fáztunk. Harry átölelve a derekamat fúrta arcát a most begöndörített hajamba majd motyogni kezdett.
-Első szilveszterem amit életem szerelmével töltök.  -arcom égni kezdett így inkább lehajtottam a fejem és mosolyogtam akár egy idióta. Megfordultam ölelésében.
-Első szilveszterem amit életem szerelmével töltök és a világ legjobb barátaival. -suttogtam ajkára majd megcsókoltam. A csókunk lágy volt, csupán ajkunk ért össze. Nem kellett más. -Mennyi az idő? -kérdeztem Niall felé fordulva.
-A pontos idő drága Sara... -nézett az órájára majd vissza a szemembe -23:31 -nevetett. Nem tudom mi volt vicces rajta, de aranyos volt látni ahogy nevetve  mutogat a hátam mögé. Hátra néztem s megláttam ahogy Harry épp egy konfetti szóróval célozz rám
-Neee!! -nevetve sikítottam, és szaladtam el előle. Hiába cikáztam jobbra-balra akkor is könnyen célzott egyenesen rám. Összegörnyedtem a nevetéstől és próbáltam minél több konfetti darabot kiszedni a hajamból. Ahogy felegyenesedtem, megfordultam és rálátást nyertem arra ahogy Harry hasát fogva, összehúzott szemekkel nevet. Aranyos látvány volt, de a bosszú nem maradhat annyiban! A földön heverő konfettit össze kapartam a kezemmel egy kis kupacba, majd a markomba vettem és a hátam mögé rejtettem. Lassú léptekkel mentem a -még mindig nevető- barátom felé. Karjaimat nyakába tettem és megvártam még kicsit csillapodik a nevetése.- Tudod Harry, érzek irántad valamit. -mosolyogtam rá édesen, s fejemet kissé oldalra döntöttem. Kezeit megéreztem a csípőmön, és ajkait nagy mosolyra húzta.
-Szerelmet? -húzogatta a szemöldökét. Ráharaptam az alsó ajkamra, a kezemet lassan kezdtem felvezetni a tarkóján át a fejére.
-Bosszút! -suttogtam az ajkaira , majd fejére dobtam a konfektit. Eltávolodtam tőle és megcsodáltam a most több színben pompázó frizuráját.
-Na megállj! -rázta meg a haját, én pedig eszeveszetten szaladtam Danielle felé.
-Ments meg!! -bújtam a háta mögé és lestem ahogy Harry egyre közelebb ér.
-Gyerekek! -nevetett.- Állj Styles mert pezsgő van nálam és nem félek használni! -mutatta felé a pezsgőt.
-De... -mondandóját könnyen félbeszakította Dani.
-Nincs semmi de! Menj és inkább segíts a srácoknak kihordani a pokrócokat! -utasította, ő pedig mint egy engedelmes eb, teljesítette.- Te meg menj nézd meg hol van már Eleanor a muffinokkal, nekem még találnom kell egy hosszabbítót. -lökdösött a ház felé.A konyhába érve megpillantottam a keresett személyt, aki éppen a tejszínhabbal ügyeskedett.
-Tudok segíteni? -álltam mellé.
-Tudsz normálisan tejszínhabot nyomni a muffinokra? -nyújtotta felém a flakont.
-Próba cseresznye. -nevettem. Lassan kezdtem nyomni a tejszínhabot a muffin tetejére, ami aztán -csodák csodájára- jól sikerült.
-Szép! Akkor ezt még ismételd meg 24-szer és kész is lesz. -tapsikolt. Újra elkezdtem csinálni a muffin sapikat -így neveztük el- míg végül el nem fogytak.- 5 perc alatt kész lett! -tette le a tálcára az utolsó darab muffint. Majd indulni készült.
-Várj! -álltam elé.
-Mi az? -mosolygott rám.
-Nyisd ki a szád. -emeltem a feje szintjébe a tejszínhabot. Szó nélkül tátotta ki a száját, én pedig telenyomtam neki tejszínhabbal. Nevetve néztem ahogy még mindig nyitott szájjal -ami mellesleg még mindig tele volt- teszi le a tálcát. Végül sikerült eltüntetnie a habot majd kivette a kezemből a flakont és utasított, hogy nyissam ki a szám, végül ő is telenyomta tejszínhabbal. Kivettem a kezéből a flakont és nyomtam újból a szájába, így mind a kettőnknek tele volt a szája, mikor kicsapódott az ajtó és Zayn sétált be rajta.
-Úúúhh, van még? -csillant fel a szeme. Felé tartottam a flakont mire ő kikapta a kezemből és telítette a száját. -Amúgy mennünk kéne mert 10 perc múlva éjfél. -mondta miután lenyeltük a habot. Gyorsan kaptam fel a tálcát és mentem szinte futólépésben a többiekhez. Nem akarok lemaradni a pezsgőbontásról... Letettem a tálcát az asztalra és szememmel végigfutottam a kertet körbeölelő fényeket, és a kis hótakarót, ami percről percre nőt. Kissé megugrottam mikor a csípőmre két kéz simult, a vállamra pedig egy fürtös fej telepedett.
-Annyira szép. -suttogtam, mert tudtam, hogy meghallja.
-Valóban szép. Remélem a következő év utolsó perceit is veled tölthetem majd. -hintett csókot a nyakamra.
-Ha rajtam múlik akár el elkövetkezendő 40 év utolsó perceit is együtt tölthetjük.  -fordítottam felé a fejem, de csak a hajkoronáját láttam.- Még mindig van konfetti a hajadban. -kuncogtam.
-Neked is. -éreztem ahogy piszkálni kezdi a hajam majd kezét elém emelte, tenyerében pedig jó pár konfetti darab volt.
-Srácok gyertek mindjárt éjfél! -kiabált Louis.
-Ilyen hamar? -lépkedtem sebesen feléjük Harryvel az oldalamon. Perrie a kezembe nyomott egy konfetti kilövőt és egy poharat, majd Zayn mellé állt. Liam a tűzijáték mellett guggolt, amit fogalmam sincs honnan szedtek...
-10, 9, 8, 7...-kezdtünk el hangosan visszaszámlálni majd lassan a pezsgők is kézbe kerültek- 4, 3... -Harry maga felé rántott és ajkait az enyémekre tapasztotta, s nyelvét gyengéden fúrta a számba, én pedig boldogan csókoltam vissza. -2,1!!! Boldog új évet!! -hallatszott körülöttünk a kiáltások és a pezsgő pukkanások, valamint a poharak koccanása.
-Boldog új évet! -döntötte homlokát az enyémnek.
-Boldog új évet! -suttogtam, és kilőttem a konfetti szóró tartalmát. A tekintettem az égre emeltem ahol a tűzijátékok tömkelege játszott szemkápráztató játékot. Hát így történt, hogy Harry-t egy éven át csókoltam.Valóban boldog lesz az új év.

~8. Rész~

 Sziasztok! Úgy döntöttem hozom a részeket, de őszintén szólva fogalmam sincs milyen időközönként. Nem hiszem, hogy kis beszámolót kellene tartanom, szóval aki azt akarja az ír ask-on. 

Előre is Boldog új évet kívánok nektek, és utólag is remélem hogy jól telt a Karácsonyotok!

Köszönöm a fejlécet Feu Ninon Foilot-nak! Szerintem nagyon szép.

 Remélem tetszeni fog a rész. 

Jó olvasást!

Óvatosan léptem ki a ház takarásából, s mikor megtettem egy lépést egy ág tört el a talpam alatt. Niall felém kaptam a tekintetét. Szemöldökét összeráncolva nézett rám, miközben én tovább lépdeltem felé.
-Kivel beszéltél? -mondtam kicsit hangosabban, hogy az esőtől hallja. Szememmel hunyorogtam mert az eső a arcomba csapott.
-Nincs közöd hozzá Melody! -állt fel és egyik kezével hátratúrta a homlokára tapadt ázott tincseit. Felhorkantottam, még hogy nincs hozzá közöm?! Hisz rólam beszélt! Meg akartam szólalni de ő újra megszólalt.- Amúgy is, mit keresel te idekint?
-Ugyan azt amit te! És igenis van hozzá közöm, Niall! Ne tagadd, tudom, hogy rólam volt szó! -álltam meg előtte pár méterre.
-Nem rólad volt szó! Mégis honnan veszed? -nevetett fel erőltetetten.
-Akkor mégis kiről? Hmm? Adj rá ésszerű választ! -tártam ki a karjaim, s szemeibe néztem.
-Nem mindegy az neked?! Nem vagy az anyám, hogy mindenről tudnod kéne! -Niall ijedten kapta rám a tekintetét mikor utolsó mondta kicsúszott a száján. A levegőm bennrekedt, szemeimben összegyűltek a könnyek, de csak becsuktam a szemem és reszelősen engedtem ki egy nagy sóhajt.  Torkomban gombóc nőt, én pedig harcoltam a sírás ellen. Nem. Sírhatok. -mondogattam magamban.
-Elegem van a hazugságokból! -suttogtam, s ráemeltem könnyes tekintettem.- Mindig csak hazudsz! Elég a hazugságokból! -kiabáltam. Kiabáltam mert nem bírtam tovább, fájt az, hogy felhozta anyát, fájt az, hogy rezzenéstelenül hazudik a szememben, fájt az, hogy ott kellett lennem.
-Melody, ne gyerekeskedj! -lépet egyet felém de én kettőt hátráltam. Megrázta a fejét ismét hátratúrta az ázott tincseit.- Nem hazudtam! Tényleg nem rólad volt szó! -ismét hazudott, tudom.
-Hazug vagy Niall. -köptem felé a szavakat, hátráltam majd hátat fordítottam és futni kezdtem. Futottam azért, hogy ne kelljen vele szembe állnom, hogy ne hazudjon tovább a szemembe, hogy ne lássam őt. Az eső még jobban esni kezdett így csak homályosan láttam mindent az "esőfüggöny" miatt. A telefonomat  a kezemben fogtak, hogy el ne hagyjam, miközben lábaimat fürgén szedtem. Szememből folytak a könnyek de azok egybefolytak az esővel. Lélegzetvételeim szaporák és rendezetlenek voltak, de nem érdekelt. A fülemet az eső zaján kívül más zajok is megcsapták, mégpedig  szárnycsapások. Egy másodpercre néztem hátra, s azon nyomban megpillantottam Niall-t ahogy az égen szállva közeledik felém. A lábaimat még jobban rakosgattam egymás elé de egyre közelebbről jött a zaj, s már a hangja is társult hozzá.
-Állj meg! Állj már meg Melody! -nem is figyelve a hangjára tovább futottam. Újra hátra néztem, s rájöttem: alig 2 méterre van tőlem. Jobb lábam megcsúszott az esős járdán így kicsit megtántorodtam de mikor egy kéz érintettem meg a vállam, újra futásnak eredtem. Nem akartam mást csak azt, hogy hagyjon békén.
-Menj el! Hagyj békén! -kiabáltam, de akkor két kéz nyúlt a hónom alá és a talpaim nem érintették a földet. Felemelt.- Úristen! Tegyél le! -bepánikoltam mikor több mint két méter magasan szálltunk.- Niall tegyél le! Hallod? Félek! -kezdtem el újra sírni, hiszen nem szeretem így a magasságot. Régen voltunk már így fenn, hogy ő megfogott és felemelt, majd néhány centire a föld fölött szálltunk, mivel tudta azt, hogy félek a magasban. Az nem zavar ha lenézek valahonnan, vagy repülőn ülök, csupán az zavar ha így repkedünk... Félelmetes.
-Nyugi foglak! -jót kuncogott az én félelmemen, de inkább elengedtem a fülem mellett megszólalását.
-Félek. -suttogtam. Éreztem ahogy remeg a testem, s ez még jobban megijesztett. A csuklóm lüktetett és az adrenalin szintem ütötte a richter  skálát...
Fel sem fogtam mennyi ideig voltunk a magasban csupán arra lettem figyelmes, hogy a lábaim alatt talaj van. Lenéztem és láttam hogy egy csónakban álltunk. Szuper...jobb helyre nem is tehetett volna le... Komolyan ő is tudja, hogy nem tudok úszni, erre pedig ide hozz egy tó közepére... Azt akarja, hogy minél hamarabb feldobjam a talpam?
-Na akkor beszélgessünk. -ült le nyugodtan, s szárnyával pedig a víz felszínét súrolta. Az állam leeset, ez most komoly?!
-Komolyan, Niall?! -rivalltam rá, és léptem egyet felé, de akkor a csónak billegni kezdett. Na jó, inkább nem mozdulok...
-Miért is ne? -tárta szét a karjait, s azzal együtt tárta szét a szárnyait is. Megráztam a fejem, kezemmel pedig hátra túrtam az eső áztatta tincseim.- Így legalább nem  tudsz elszaladni. -rántott vállat.
-Te nem vagy normális! -rivalltam rá.
-Na jó, inkább hagyjuk  ezt a témát! -dörzsölte meg az arcát.
-Jó, akkor mond el, hogy kivel beszéltél és miért voltam én a téma? -mellkasom előtt összefontam a karjaim, s próbáltam nem arra gondolni, hogy ha megmozdulok akkor a csónak himbálózni kezd.
-Már mondtam! Nem rólad volt szó!
-Niall, nem vagyok gyerek, se hülye, se pedig süket! -idegességemben inkább hátat fordítottam neki.
-Pedig nagyon gyerekesen viselkedsz. -nem mondta fen hangon, nem mondta idegesen, mindinkább mondta nemtörődöm módon.  Ezután nem beszéltünk, én nem fordultam meg, ő pedig nem szólt semmit, egyedül az eső hangját lehetett hallani, ami még mindig megállás nélkül kitartóan szakadt.
Bambulásomból a csónak billegése szakított ki. Ijedtemben megfordultam, hiszen tudtam, hogy Niall csinált valamit. Miután 180 fokos fordulatot vettem nagy meglepetés fogadott: Niall elment.Pánikba estem. Hogy képzeli azt, hogy itt hagy egy rohadt tó közepén?! Még úszni se tudok! Niall Horan te idióta!