Jó olvasást!
2013.11.16.
-Te meg mi a francot csinálsz itt! -förmedtem rá, szerintem teljesen jogosan.
-Pakolj össze. Mindent. -mondta és kiment a szobából. Úgy látom nem aludt valami sokat. Szeme alatt lila karikák éktelenkedtek, haja össze vissza meredezett fején, hangja rekedt volt, szeme piros, és tiszta feketében volt. Hogy mégis mit csináljak?! Minek pakoljak. Mit akar ez! Felpattantam az ágyból és utána mentem.
-Minek pakoljak össze?! Mi? -kérdeztem a konyhába mikor utol értem.
-Megyünk délután, szóval pakolj. -mondta, és öntött magának egy pohár kávét.
-Olyan nincs hogy megyünk, csak olyan van hogy mentek! Ugyanis én nem fogok menni sehová.-hangsúlyoztam ki a "nem" szót.
-De igen, jössz! Úgyhogy húzzál föl és szedd össze a cuccod! -mondta egyre hangosabban. Ohh csak nem felhúztam a nagy Niall Horan-t?
-Velem te így nem beszélhetsz, megértetted?! -ordítottam rá. Nem akartam már őt látni. Felszaladtam a szobámba és előkaptam néhány ruhát, majd magamra kapkodtam. A fürdőben kisminkeltem magam hogy ne látszódjon a lila karika a szememnél. A kis táskámba bele tettem a telefonom és némi pénzt, valamint papír zsebkendőt, felhúztam a csizmám és már mentem is le. A bejárati ajtót hangosan csaptam be magam után. Elővettem a telefonom, és gyors sétába kezdtem, közben pedig megnyitottam a névjegyzéket és kikerestem belőle Dan nevét majd tárcsáztam.-Igen? -szólt bele álmosan.
-Szia! Én vagyok az Melody. Beszélhetnénk? -kérdeztem elcsukló hangon.
-Melody mi a baj? Gyere el nálunk, várlak. -mondta élénkebben és kinyomta a telefont.
Elérve Dan házukig sikerült megnyugodom. Bekopogtam, és szinte pillatantok alatt nyílt az ajtó. Dan nagyra nyílt szemekkel nézett végig rajtam. Észbe kapva invitált be a nappaliba, mindenről kérdezősködni kezdett. Elmeséltem neki mindent a kezdetétől fogva részletesen. A vége az volt hogy mind a ketten könnyeket hullajtottunk, én pedig azért voltam minimálisan hálás hogy vízálló a sminkem. Két óra múlva, pontosan egy órakor mentem el tőlük, és vettem célba az egyik gyors éttermet mivel tegnaptól nem ettem semmit, és már kezdtem érezni hogy szédülök. Kértem egy extra hamburgert kólával és egy nagy adag sült krumplit. A pincér srác nézett egy nagyot mikor arra a kérdésre hogy, "Ezt mindet egyedül fogod megenni?" egy határozott igennel válaszoltam. Jóízűen és éhesen ettem meg mindet, s távoztam az éteremből.
Beérve a házba levettem a csizmám és levettem a sálam majd a kabátomat is felakasztottam. A konyhából jöttek hangok így inkább nem is mentem arra hanem egyenes a szobámba. Kinyitva az ajtót léptem be a helységbe ahol váratlan látvány fogadott.
Niall az egyik bőrönd cipzárját húzta össze. Mind az öt bőröndre a nevem volt írva, és már négy megvolt telve.
-Te. Meg. Mi. A. Jó. Büdös. Francot. Csinálsz. Itt!!! -ordítottam szótagolva hogy biztos hallja, és értse is.
-Ha te nem vagy hajlandó pakolni, akkor majd én össze pakolok. -volt vállat.
-Te mit képzelsz magadról? Hmm?! Hogy csak úgy bejössz a szobámba mikor én távol vagyok és csak úgy, pik-pak össze pakolsz? Jól érzed magam Horan?! -kiabáltam. -Lehet hogy sztár vagy, de itt, ebben a házban, ugyan olyan ember vagy mint bárki más, és ehhez leheletnyi engedélyed sincs!
-Pakold össze azokat a cuccokat amiket én nem és igyekezz. -hagyta figyelmen kívül az előbbi megszólalásom és leült az ágyamra. Én csak elképedve figyeltem. -Na gyerünk! -kiabált.
-Nem. -szóltam vissza. -Nem tudom melyik részét nem érted annak hogy én nem megyek veletek sehova!! -üvöltöttem az arcába, és jól artikuláltam a szavakat.
-Ez nem kívánság műsor Melody! -állt fel mire két lépést hátráltam. Még hogy nem kívánságműsor. Hát nekem viszont nem fog parancsolni!
-Én nem is kértem, hanem ki jelentettem. Szóval húzzál ki a szobámból! -mutattam az ajtó felé. Kezem már az idegesség miatt.
-Oké te akartad! -mondta és elkezdett mindent össze pakolni ami még kint volt. Letaglózva figyeltem, mikor közbe akartam avatkozni csak eltolt vagy ki vette a kezemből a tárgyat. -Kész is szóval, mehetünk. -csapta össze a kezét. -Adok két percet hogy átnézd mit felejtettem el elrakni. -mondta és maga után cipelve két bőröndöt ment ki a szobából. Feladva magam néztem körül miközben potyogtak a könnyeim. Egy hirtelen ötlettől vezényelve mentem be apa szobájába és vettem el a családi albumot. Majd vissza mentem a szobámba és a szekrényem rejtett kis zugából kivettem anya levelét. Niall vissza jött a két bőröndért és azokat is levitte. Betettem az egyik táskámba az albumot és a levelet. Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Miért? Miért teszi ezt velem az élet? Ha én halok meg anya helyet akkor biztos sokkal jobb lett volna minden. Nem kellett volna elszenvednem éveket, azzal a tudattal hogy már csak apa van nekem. De már ő sincs nekem. Mim van nekem? A jó nagy semmi. Semmi, csak egy báty aki ember számba sem vesz.
-Gyere! -szólt be majd el is tűnt. A könnyeim potyogtak majd egy kezet éreztem a hátamon.
-Gyere menjünk. Ne félj jobb lesz egy kis idő múlva. -hallottam meg Louis hangját mire csak megráztam a fejem.
-Ez nem lesz jobb Louis. Ez már csak rosszabb lesz. -suttogtam.
-Melody igyekezzél már! Olyan vagy mint egy melankolikus csiga! -kiabált fel Niall.
-Fogd be Niall. -szólt vissza neki Lou. -Gyere. -állított fel és lassan mentünk le a lépcsőn. A házban már nem voltak bent a többiek.
-Mi lesz a bútorokkal? -kérdeztem Lou-t és reménykedtem abban hogy ad majd választ.
-Minden itt lesz. Nem ad el semmit. Le lesz zárva, és a szomszéd néni majd nézz rá. -mondta nyugtatóan. Kiléptünk a ház ajtaján és nagyot sóhajtva hallottam mikor a zár bezárta az ajtót.
-Melody te velem jössz és Liam-el! -jelentette ki Niall, mire Lou-ra néztem segélykérően.
-Nem Niall! Melody velem jön és Harry-vel! -szólt és a kocsi felé terelt. Niall csak nagyot fújtatott és elindult a kocsival, Zayn pedig utána egy másik kocsival ahol a csomagok voltak. Hirtelen eszembe jutott Nina néni, így egy "nemsokára jövök"-kel elszaladtam Louis-tól és benyitottam Nina nénihez. Elbúcsúztam tőle és Bond-tól, majd vissza mentem a kocsihoz. Fájós szívvel ültem be a hátsó ülésre, Harry mellé. Mikor a kocsi fel zúgott és elindult, vele együtt indultak meg a könnyeim is. Harry nézett rám és simogatta a karom, én pedig csak néztem az egyre távolodó házra.
A repülőn ülve szintén Lou mellett foglaltam helyet. Én ültem az ablaknál és csak néztem ki rajta. Láttam ahogy egyre magasabban leszünk.
-Isten veled Mullingar. Isten veled Írország. Isten veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése